A hasnyálmirigy a hasüregben, a gyomor mögött, a II. ágyéki csigolya magasságában elhelyezkedő kettős elválasztású mirigy. Három részből áll, beszélünk farok, test és fejrészről. A fejrész a patkóbél homorulatában nyugszik. Méreteit tekintve a mirigy egy hosszúkás lapos szerv, 2-3 cm széles, 12-25 cm hosszú, és a magassága 2-6 cm – a farokrész alacsonyabb, a fejrész pedig eléri a 6 cm-t. Súlya nem több 100-125 grammnál.
A hasnyálmirigy fejrésze a patkóbél homorulatba illeszkedik, míg a farki része a lépig nyúlik. Számos mirigyvégkamra található a szervben, ezekből indulnak a kis kivezető csövek, amelyek a mirigy testét hosszában átszelő kivezető csőbe torkollnak, amely a közös epevezetékkel van összeköttetésben. A mirigyvégkamrákban termelődnek az emésztő enzimek, amelyek a kivitelező csőbe gyűlnek össze, majd a közös epevezetéken át a patkóbélbe jutnak.
A hasnyálmirigy végkamrái között hámsejtcsoport szigeteket (Langerhems-szigetek) találunk, amelyeket három csoportra oszthatunk: alfa, béta és delta sejtek. Az alfa sejtek a glükagont, a béta sejtek az inzulint, a delta sejtek pedig a szomatosztatin nevű hormont állítják elő. A Langerhems-szigetek által termelt hormonok közvetlenül a véráramba jutnak.
A hasnyálmirigy exokrin – külső elválasztású – funkciója az emésztésben nyilvánul meg, az általa termelt emésztőenzimek révén. Az endokrin – belső elválasztású – szerepe a szervezet cukorháztartásának ellenőrzése, és a vércukorszint optimális szinten való tartása.