A hasnyálmirigy (pancreas) kizárólag a gerincesekben található létfontosságú szerv, olyan külső elválasztású mirigy, melyben belső elválasztású szigetek vannak, melyeket Langerhans-szigeteknek nevezünk. Külső elválasztású mirigy voltából adódóan a hasnyálmirigy által termelt hasnyálban olyan enzimek találhatók, melyek a szervezetbe vitt tápanyagok lebontásáért felelősek, ezek az emésztőenzimek. Belső elválasztású mirigy funkcióját tekintve a hasnyálmirigy számos létfontosságú hormont termel, mint a szomatosztatin, glukagon és inzulin.
A hasnyálmirigy, anatómiája tekintetében a hasüreg hátsó részén elhelyezkedő mirigyes szerv, mely fehér-rózsaszín színű. Nem arányosan oszlik el testünkben, ugyanis a hasnyálmirigy feji része jóval nagyobb és szélesebb, mint egyéb részei, és össze van nőve a patkóbéllel is.
A hasnyálmirigy fej jobbról balra, ferdén és felfele irányultan helyezkedik el a patkóbél homorulatában, a hasnyálmirigy testben folytatódik, amely balra keskenyedik, majd a hasnyálmirigy farokban végződik. A pancreas elülső felszíne tehát kapcsolatba kerül a vastag- és vékonybéllel egyaránt, farki része pedig a bal vesét, valamint a lépkaput is érinti.
A pancreas vérellátását az úgynevezett háromosztatú verőér (latin nevén: truncus celiacus) ágai biztosítják. A hasnyálmirigy anatómiája egy igen bonyolult, ám nem áttekinthetetlen rendszer, mely sok egyéb szervünkkel is kapcsolatban van. Ebből kifolyólag nem önmagában, hanem rendszerszerűségében kell elképzelnünk működését.