A mirigyes állományban termelődnek a tripszin, az amiláz, a lipáz és a nulkeáz, így a hasnyálmirigy működése révén a patkóbélben lebontódnak a fehérjék, a szénhidrátok, a zsírok és az aminosavak. A hasnyál-nedv lúgos kémhatású, mivel a mirigy nátrium-bikarbonátot is termel azért, hogy megvédje a patkóbelet vagy nyombelet a gyomor savas hatásától.
A hasnyálmirigy működése során naponta 1-1,5 liter enzimeket tartalmazó váladék kerül a patkóbélbe. Az enzimek termelését a vagus ideg, valamint a patkóbélben kiválasztódó szekretin hormon ösztönzi, amely a gyomorból érkező, savas kémhatású – a gyomorban feldolgozott – táplálék érkezésekor aktiválódik. A lipáz, az epesav segítségével a zsírokat zsírsavakra és glicerinre bontja.
Hasnyálmirigy szerepe
A hasnyálmirigy működése hatékonyabbá válik, vagy serkentődik az érzékszerveink által is: a táplálék illata, íze és látványa révén beindul az emésztőenzimek termelése. Amennyiben kiegyensúlyozottan táplálkozunk, és nem visszük túlzásba az alkoholfogyasztást, akkor a mirigy mindkét funkcióját – úgy a külső (exokrin) mint a belső (endokrin) – tökéletesen végzi. Az előbbinek az emésztésben, az utóbbinak a vércukorszint optimális értékek közt tartásában van szerepe.
Amennyiben gyulladás lép fel, vagy elzáródik a kivezető cső, akkor a hasnyálmirigy működése elégtelenné válik, nem tudja előállítani vagy a rendeltetési helyükre juttatni az emésztőenzimeket és a hormonokat (inzulin, glükagon, sztomatosztatin). Ezekben az esetekben emésztési zavarok jelentkeznek, és cukorbetegség alakulhat ki.