Hasnyálmirigy

A hasnyálmirigy – kettős elválasztású mirigy révén – többfunkciós, létfontosságú szerv. A külső elválasztású (exokrin) részekben, az úgynevezett mirigyvégkamrákban termelődnek az emésztőnedvek, míg a belső elválasztású, úgynevezett Langerhems-szigetekben a vércukorszintet szabályozó hormonok. Úgy a külső, mint a belső elválasztású funkciója rendkívül fontos, a többi létfontosságú szerv és az egész szervezet optimális működését tekintve.

Naponta kb. 1,5 l hasnyálat termel a hasnyálmirigy. Összetételét tekintve emésztőenzimeket, ásványi sókat és vizet tartalmaz. A hasnyál vagy emésztőnedv enyhén lúgos kémhatású, az emésztőenzimek csak ilyen környezetben tudják kifejteni hatásukat. Az amiláz a szénhidrátokat mono-szacharidokká, a proteáz a fehérjéket aminosavakká, míg a lipáz a zsírokat glicerinné alakítja át úgy, hogy azok a vékonybélben fel tudjanak szívódni.

Hasnyálmirigy

A hasnyálmirigy Langerhems-szigeteiben termelődnek a szervezet cukorháztartását szabályozó hormonok, az inzulin, a glükagon és a szomatosztatin. Az inzulin csökkenti, míg a glükagon emeli a vércukorszintet.

A hasnyálmirigy érzékeli a vércukorszint emelkedését, és inzulint bocsát a véráramba. Az inzulin segíti a sejteket szőlőcukor felvételben, és szőlőcukor glikogénné alakítását és raktározását a májban és az izmokban, ezáltal csökken, normalizálódik a vércukorszint. Ha túl alacsony a vércukorszint, glükagon termelődik, ami a májban raktározott glikogént szőlőcukorrá alakítja, és csökkenti a sejtek szőlőcukor felvételét, helyreállítva az optimális vércukorszintet. A szomatosztatin hormon a két előbbi termelődését gátolja.